Aki gyakran látogatja a gépész utcai stadion lelátóját, tudja, hogy amikor Deac-hoz kerül a labda abból általában gólhelyzet születik. Technikája páratlan a romániai foci első porondján, és ellenfeleit szemet gyönyörködtető cselekkel altatja. Elmondása szerint sosem volt egy gólkirály alkat, inkább az a játékos, aki csapattársát teszi gólkirállyá önzetlen játékával és gyönyörű passzaival. Igen, ez a mi Deac-unk, aki jelenleg csapatunk kapitánya.

            Teljes nevén Ciprian Ioan Deac, 1986-ban született Beszterce városában, labdarúgó pályafutását pedig a helyi csapat, a Gloria utánpótlás együttesében kezdte. Innen került a dési Unirea udvarába, majd 2008-ban a fellegvárra igazolják. A rossz nyelvek azt harsogják, hogy próbajátékban volt a városi ellenfelünknél is, de a fehér-feketék nem voltak hajlandóak fizetni az igazolásért a dési csapatnak (megbánták ők ezt már többször, mint amennyi gólt kaptak az elmúlt tíz évben a fellegváron!). A karrierje csúcsán a német Schalke 04 igazolta, majd a bukaresti Rapid színeiben tért vissza a fellegvárra és talált a hálóba, valamint oroszlánrészt vállalt a csúfos vereségben. A fővárosi kaland után visszatért Kolozsvárra és az óta is a mi sorainkat erősíti, remélhetőleg innen vonul majd nyugdíjba.

*( Az interjút több internetes forrásból lett összeválogatva. Az eredeti forrás itt és itt olvasható!)

Személyes élmények és tulajdonságok

- Hány évesen kezdted rúgni a bőrt?

- Hat vagy hét éves voltam, akkor kezdtem az első osztályt az iskolában. Egyik osztálytársam hívott, hogy menjünk együtt, mivel akkor hoztak létre a mi korosztályunk részére egy csapatot. Természetesen elmentem, mivel már akkor imádtam a labdarúgást.

- Milyen mesterséget választottál volna, ha nem jön össze labdarúgás terén?

- Ez nagyon nehéz kérdés és őszintén nem is gondolkodtam soha ezen, mivel nem igazán értettem máshoz. Ez volt az én álmom, és mindig ez a cél lebegett előttem. Többször igen komoly beszélgetéseim voltak a szüleimmel, mivel én csupán a futballra koncentráltam és ez a tanulás rovására ment.  

- Melyik a kedvenc csapatod és miért?

- Mint mindenki más én is világ két legjobb csapatát követem, a Real Madridot és az FC Barcelonat, mivel itt játszanak talán a legjobb játékosok. Szerintem jelenleg ezek a leghíresebb labdarúgó klubok a világon.

- Mi az a tényező vagy tulajdonság, amit kevesen tudnak róla?

- Véleményem szerint az, hogy egy szerény és egyszerű személy vagyok.

- Szeretnél (bulvár) sztár lenni?

- Nem találna hozzám. Törvénytisztelő állampolgár vagyok és az egyenlőség híve, ebből a szempontból azt is lehetne mondani, hogy a kommunista elvekkel szimpatizálok.

- Gyarapodnak a tetoválásaid?

- Igen, ez így van! Az első tetováló művész, aki keze alá kerültem, azt mondta, hogy az első legnehezebb a többi jön majd utána. Nem valószínű, hogy mindkét kezem teljes mértékben tele lesz tetoválva, mint Beckhamnek, de még nem akarok megállni.

- Mi az, ami nyugtat?

- Nagyon szeretek hangos zene mellett autót vezetni, de természetesen a manele szóba sem jöhet. Én nem vagyok olyan fajta ember.

- Melyik a legnagyobb álmod?

- Az már teljesült! Az volt, hogy jobb életkörülményeket tudjak biztosítani a szüleimnek.

A németországi kaland

- Miért sikerült olyan rövidre a németországi kaland?

- A Németországban töltött időszak egy fekete pecsét a karrieremben, ezért vissza szeretnék egyszer jutni oda, hogy bebizonyítsam, hogy meg tudom állni ott is helyem. Csak is az én hibám volt, hogy nem váltam a keret állandó tagjává, és ezzel tisztában vagyok. Az első és legfontosabb tényező az, hogy mihamarabb meg kell tanulnom a német nyelvet. Az ott töltött időszak során a vezetőség, de az edző is szemrehányásokat tett azzal kapcsolatban, hogy nem beszélem a nyelvet. A kommunikációs korlátok miatt nem tudtam integrálódni és ez további akadályokat gördített az utamba. Jelenleg nyelvtanfolyamra járok és folyamatosan tanulom a német nyelvet.

- Nem szeretnél egy rangosabb európai együtteshez igazolni?

- Németországban a Bayern München mellett, a Schalke 04 az egyik legnépszerűbb klub. Ennél többet mit kívánhat egy romániai labdarúgó? Ha összejönne egy újabb szerződtetés Gelsenkirchenbe, az tökéletes lenne.

- Milyen volt Raul csapattársának lenni?

- Nem hiába volt a Bajnokok Ligája gólkirály, egy élő legenda, öröm volt nézni amint a gyepen mozgott vagy, ahogy pályán kívül viselkedett. Egy egyszerű és szerény személynek ismertem meg. Amikor megérkeztem a német együtteshez, hozzám jött és megkérdezte, hogy ki vagyok és milyen csapattól érkeztem. Csupán pozitív dolgokat tudok róla mondani.

Jövőbeli tervek

- Visszavonulásod után mivel szeretnél foglalkozni?

- Talán üzleti téren próbálkoznák. Amint mondtam, véleményem szerint még korai ezen gondolkodni, de egy üzleti befektetés igen kecsegtető opció.

- Ha visszavonulásod után felajánlanak egy funkciót a klubvezetésben, elfogadnád?

- Jelenleg 28 éves vagyok, és úgy gondolom, hogy legalább hat évig még képes leszek a pályán maradni. De pályafutásom lejárta után, igen, mivel első sorban szeretem ezt a klubot, sok szép emlék fűz ide, valamint itt töltöttem karrierem legnagyobb hányadát. Szóval igennel válaszolok!

- Melyek a legszebb emlékek vagy események, amelyet fehér-bordó mezben éltél át?

- Ha visszaemlékszem, nagyon sok kellemes és szép élmény, illetve emlék van, ami a fellegvári együtteshez köt. 2009 fontos év volt számomra, mivel ekkor nyertük meg a Román Kupát és ekkor szereztem első gólom KVSC (CFR) mezben. Valamint 2010-ben, amikor megnyertük a bajnokságot és egy felejthetetlen mérkőzést játszottunk az utolsó fordulóban az International Curtea de Arges ellen.

Habár a „rosszindulatú” román sportsajtó szerint már háromszor eligazolt külföldi csapathoz, Cipri Deac még mindig a fellegvári együttes sorait erősíti, sőt mi több a jelenlegi kapitány két gól szerzett az horvátországi edzőtáborban, a Gyírmót ellen játszott barátságos mérkőzésen. A bajnokság második felében reményeink szerint a csapat kulcsfigurája lesz és oroszlánrészt vállal e nehéz periódus átvészelésében. Ciprian Deac jelenlegi piaci értéke 1 millió € és ez év nyaráig van szerződés a fellegvári együttessel. Ez úton is jó egészséget szeretnénk neki kívánni, mivel egy igen komoly sérülésből épült fel, és sok gólt a fehér-bordó mezben a fellegvári szurkolók boldogulásáért.

Hajrá KVSC! Hajrá fiúk! Hajrá Cipri!

(Doki)