Véres sport (a KVSC/KTC korai éveiről, 1911-1920) – fordítás
Számos érdekes és hasznos tanulmány, cikk, könyv jelent meg a jelenleg Kolozsvári CFR név alatt futó csapat történelmével kapcsolatban. A puszta tények mellett rengeteg érdekességet is megismerhetünk ezekből, így az jutott eszembe, hogy megosztunk az olvasókkal néhány történetet ezek közül. A magyar nyelvűek bárki számára elérhetőek, így ezeket nincs értelme átvenni szóról szóra (ezekkel kapcsolatban is tervezek összegző cikket írni valamikor), ám a román nyelvűeket az olvasók közül többen nem értenek meg, valamint ezek a könyvek sincsenek mindenki birtokában. Épp ezért, az első cikk egy román nyelvű cikk fordítása lesz, Ciprian Rus és Cantor Zoltán 100 % CFR. Centenarul unui vis (Egy álom évszázada) című rendkívül érdekes könyvéből. Ebben a cikkben a csapat korai éveiről van szó, arról az időszakról, amikor már sort került az első szárnypróbálgatásokra, egyre jelentősebb tényezővé kezd válni a csapat a kolozsvári és erdélyi színtéren, de a korai vasutas-egyetemista rangadókról is szó esik. A hangsúly pedig magán a sporton van, azon, hogy milyen körülmények között fejlődött napról napra a KVSC, majd KTC, valamint az egész kolozsvári futball 1911-1920 között.
„A lelátókon neofita, tarka népség. A pályán hatalmas zűrzavar, a labda mániákus, vad ritmusban kerül egyik csapattól a másikhoz, az ázsiaiak által játszott asztaliteniszhez hasonló módon; a forgácsolás közepette meg-megrúgják a labdát, kamikaze luft-rúgások, a lábak repülnek. A Stan és Pan stílusban a hordágyvivők gyors ütemben mozognak, a kor mozijának megfelelve sietnek, hogy a brutális belépők miatt egyik játékost a másik után vigyék le a pályáról. Egy némafilm egy, a fegyelemmel és fair-play-jel szemben vak sportról. Hosszú éveken keresztül, az új kolozsvári stadion – amelyet 1911. szeptember 17-én avattak fel a Sétatéren – adminisztrátorai a pályán történő tragikomédiát adják el, 2 az 1-ben, „csomagban”, a sportok királyának feltételezett látványosságával.
Az erőszakos futball mikrobája 1913-ra eléri a teljes közép-kelet-európai területet. Hasonló példákra minden héten sor kerül: Bukarestben, a CAB - Olimpia mérkőzés a két csapat játékosai között kirobbant tömegverekedés miatt szakad félbe, Aradon az AAC – Temesvári Kinizsi meccsen a vendégek két játékosát hordágyon viszik le a pályáról, szintén Aradon, nem sokkal később a hazaiak kutyákat uszítanak a Temesvári AC játékosaira, amelyek felett amúgy is nagy aranyú győzelmet arattak. Egy héttel később, két játékos súlyos töréseket szenved a Nagyváradi AC – Nagyszalontai SE mérkőzésen.
Kolozsváron, az erőszakosság kísértése a bajnokság kiegyensúlyozottsága miatt még jelentősebbé válik. Az 1912-1913-as szezonban, az Erdélyi Bajnokságban nyolcra nő a résztvevő csapatok száma. A kolozsvári egyetem beíratja a saját csapatát KEAC néven (Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club).
A KVSC csapata 1911-ben
Egy évvel később a két egyetemi csapat (a Kereskedelmi Akadémia, valamint az Egyetem csapatai) KEAC néven fuzionálnak, ezáltal a vasutas csapat legfőbb ellenfelévé lép elő az összevont csapat. Megérezve a rivalizálás emelkedését, valamint a versenyképesség szintjét, a KVSC 1911 őszén megváltoztatja a nevét, KTC-re (Kolozsvári Torna Club), és ami ennél is fontosabb, a működési szabályzatát is, azért, hogy ne kizárólag csak a műhelyek alkalmazottaira számíthassanak, ahogyan az addig az időszakig működött, hanem az azon kívüli játékosokra is.
A szikra azonban nemcsak a KEAC – KTC derbiken pattant ki, hanem a lilák (a KVSC, majd később a KTC is lila-fehér szerelésben játszott, ez a hagyomány a 2000-es évek elejéig volt jelen – a szerk.) gyengébb csapatokkal játszott mérkőzésein is tetten érhető. 1913. április 20-án a Walter nevű hátvéd lábát csúnyán eltöri a KAC egyik játékosa, egy olyan meccsen, amelyet mégis egyértelműen a KTC nyert meg (3-0), noha abban az időszakban a sérült játékosok lecserélését nem engedte meg a szabályzat. A korszak szabályozásának ezen részlete tette lehetővé azt, hogy egy héttel később, a vasutasok Marosvásárhelyi SE elleni mérkőzését 7-7 játékossal fejezhessék be a csapatok, miután mindkét csapatban súlyos sérülések miatt estek ki játékosok, de a súlyos belépők miatti kiállításokat is ide sorolhatjuk. A „Gyászos sportvasárnap”, vagy a „Kínos jelenetek a Sétatéri stadionban” típusú címek jellemzőek voltak a kolozsvári újságok címlapjain, az egyik szenzációhajhász újságíró például mindezt a következő részletekkel írta le: „a mentők folyamatos ingázása, 90 percen keresztül a stadion és a klinika között”. 1913 áprilisának végén, a véres meccsek közben elvesztett kezdőjátékosok a KTC-nek a bajnoki címébe kerültek, ezek után már nem tudták folytatni az első helyért vívott hajszát.
A sportszerűtlen történések elterjedésére a szövetség vezetői is felkapják a fejüket, akik olyan projekteken gondolkodnak, amelyek rehabilitálni tudják a kolozsvári futballt. A legérdekesebb projekt épp a Sétatéri stadionba próbálja visszahozni a látványos focit: több európai topcsapat érkezik Kolozsvárra. Ezek között ott volt Magyarország bajnoka, a Ferencváros, akiktől volt mit tanulniuk a Szamos parti játékosoknak: a vasutasok egy laza 7:0-s vereséget szenvednek tőlük, majd az egyetemisták, akik látták, hogy a Ferencvárossal nem lehet viccelni, megúszták egy 4:0-s vereséggel.
Ezután négy olyan év következik, amikor, sajnálatos módon a pályáról a mindennapi élet részévé válik az erőszakosság, 4 év háború, amikor több futballista is fegyvert kénytelen fogni. A XX. század első nagy világégését követően a KTC újabb két kerületi bajnoki címmel gazdagítja gyűjteményét a KEAC kárára. Természetesen mindez nem történhetett áldozatok nélkül: 1919. május 11-én a vasutas-egyetemista derbi majdnem végzetes lett Morvai, a KTC kapusa számára, aki olyan súlyost fejsérülést szenvedett, hogy rögtön a kórházba kellett szállítani, az orvosoknak pedig azonnal be kellett avatkozniuk. Kevesebb, mint tíz év alatt a Kolozsvári Vasutas munkáscsapata több, mint egy kezdőcsapatot „igazolt át” a sebészetre.
C, RUS – Z, CANTOR: Sport sângeros. In M, Lovin – D, Dorian (ed.): 100% CFR. Centenarul unui vis. Dej, 2007. 16-17.
J.