Minden csapat életében vannak olyan mérkőzések a szurkolók, a játékosok, a vezetőség számára, amelyekért életünket adnánk, csak, hogy megnyerhessük. A Kolozsvári Vasutas számára egy ilyen pillanat érkezett el 2008. május 7-én.

        Az előzmények       

        A 2007-2008-as román I. osztálynak úgy kezdtek neki a csapatok, hogy a korábbi 22 szezonban csak egyetlen alkalommal volt példa arra, hogy ne egy bukaresti csapat nyerje a bajnokságot. Arra az egy alkalomra is 17 szezonnal korábban, 1991-ben került sor, amikor vidéki csapat végzett a tabella élén, ekkor az Krajovai Universitatea happolta el a bajnoki címet a három bukaresti nagyágyú elől.

        A statisztikusok így 2007 nyarán, az új szezon kezdetekor sem fűztek nagy reményeket ahhoz, hogy bármelyik vidéki csapat képes lesz a tabella első helyén végezni. Az előző szezont (2006-2007) a bukaresti dinamo nyerte 6 ponttal a steaua előtt, azonban alig két ponttal a piros-kékek mögött ott volt egy meglepetés csapat is, a Kolozsvári CFR, amely 2001-ben még a harmadosztályban volt, 2004-ben pedig már feljutott az első ligába.

        Az első trófeák szezonja

        A CFR hatalmas előnnyel fejezi be a szezon felét, azonban a visszavágók nem sikerülnek ilyen jól, így az üldözők egyre inkább feljönnek a kolozsvári csapatra. Áprilisra a steaua új erőre kap, és pontszámban nemcsak, hogy utoléri a CFR-t, hanem meg is előzi. A CFR azonban még mindig harcban van mindkét trófeáért, hiszen április 16-án győzni tudnak a Mioveni ellen a Román Kupa elődöntőjében.

        A steaua eközben már 10 győzelemnél jár egyhuzamban a bajnokságban, a szakemberek már bajnokot is faragtak belőlük ebben az időszakban. A CFR azonban pontok terén utoléri a piros-kékeket egy Vaslui elleni győzelem által (1:0, Ruiz góljával), ebben a fordulóban a bukarestiek „csak” 1:1-et játszottak Temesváron, így vége lett a hatalmas győzelmi sorozatnak.

        Azonban a KVSC háza táján sem volt kolbászból a kerítés április végén és május elején, hiszen ismét jött egy, a bajnoki cím szempontjából elfogadhatatlan eredmény, Mioveni visszavágott a kupa elődöntőért, és 0:0-val otthon tartott egy pontot (a CFR pedig elszalajtott kettőt). Ezután Andone és néhány játékos között nézeteltérés alakul ki, ami tovább nehezíti a helyzetet.

A CFR az utolsó előtti fordulóban, egy Beszterce elleni győztes meccs után csodára vár egy riválistól, a dinamo csapatától, akik hazai pályán fogadják az éllovas steauát.

Minden várakozást felülmúlva a piros-fehérek győznek 2:1-re, ami azt jelenti, hogy a CFR ismét vezeti a tabellát, így amennyiben győz az utolsó fordulóban, kolozsvári bajnok lesz.

    A nagy nap: 2008. május 7.

        Az utolsó forduló azonban egyáltalán nem ígérkezett sétagaloppnak, hiszen az ellenfél a városi rivális, az „u” volt, amely biztosan búcsúzott az élvonaltól, azonban a mérkőzés érzelmi töltete miatt számítani lehetett arra, hogy mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy a fellegvári alakulat ne ünnepelhessen aznap. Emellett pedig legalább egy döntetlen esetén hatalmas pénz ütötte  volna a markukat.  

        Elérkezett a nagy nap, 2008. május 7., egy mindent-vagy semmit meccs, győzelem, vagy halál, mennybe menetel, vagy alászállás a pokolba. A bordó-fehér csapat, amelyről hét évvel korábban, még Kolozsváron sem mindenki hallott, a Mennyország kapuja előtt állt. Egy győzelemmel a korábban UEFA Intertoto Kupát és UEFA-Kupát is megjárt csapat egyenesen a Bajnokok Ligája főtábláján találhatja magát.

        A csapatnál önbizalomból nem volt hiány, a városi riválist 2:0-ra győzte le a CFR a szezon első felében, 2007. december 2-án, hazai pályán Christian Fabbiani és Eugen Trică 54’, illetve 63’ percekben szerzett góljaival. A játékosok pedig még inkább sikerre éhesek voltak, hiszen ez lehet életük legnagyobb momentuma, bajnokok lehetnek. Andone, a csapat akkori edzője így fogalmazott: „Az „u” elleni meccs egy olyan típusú mérkőzés volt, amelynek nem lehet olyan forgatókönyve, hogy nem győzöl. Egy ilyen kontextusban 100-ból egy meccset veszíthetsz el, és mi tudtuk, hogy nem mi leszünk épp azok.”

        A meccs hatalmas küzdelmet hozott, ahogyan számítani lehetett rá, a hazaiak az utolsó leheletükig küzdöttek, ütöttek, rúgtak azért, hogy a rivális nehogy bajnok legyen. A vendégszektorban kb. 1000 CFR szurkoló volt jelent, a fellegvári stadionban pedig ennél jóval több nézte kivetítőn a találkozót, a győzelemre várva, és arra, hogy megérkezzenek a játékosok a meccs után, és elkezdődhessen az ünneplés.

        A CFR kezdőcsapata: Eduard Stăncioiu, Tony Da Silva, Ricardo Cadú (csk), Galliasi de Souza, Cristian Panin, Emmanual Culio, Daniel Ricardo da Silva, Gabriel Mureşan, Eugen Trică, António Semedo és Sebastián Dubarbier volt, csereként pályára lépett még Diego Ruiz (45’), Manuel José (58’) és Alin Minteauan (85’).  

        A nagy feszültséget hozó meccsen rengeteg lap került elő, a hazaiak hét sárgát kaptak, amelyből kettőt egyetlen játékos, így a 77. percben 10 emberrel maradtak a fekete-fehérek. Az 50’ percben már a hazai edző, Mészáros Alpár is megkapta a piros lapját, így távozni kényszerült. Bordó-fehér részre négy sárgát osztott ki az aradi bíró.

        A szoros meccsen egyetlen gól döntött. A 60. percben Ruizzal szemben csúnya szabálytalanságot követnek el a 16-oson belül, a hazai közönség bánatára pedig Ovidiu Haţegan bíró a tizenegyes pontra mutatott. A játék percekig áll, a hazai játékosok nem akarják engedni a büntető elvégzését, a dulakodásban azonban a tizenegyes rúgására készülő játékos mindvégig higgadt marad. A 65. percben a bíró sípjelét követően a csapatkapitány, Ricardo Cadú elemi erővel lövi be a hálóba a labdát, amelyet követően felrobbant a vendégszektor és a fellegvári stadion, de sok ezer erdélyi tv készülék előtt is felugrottak ebben a pillanatban. Erre a találatra már nem érkezett válasz, így 1:0 maradt a végeredmény, a Kolozsvári CFR pedig története során megszerezte első trófeáját!

 „Amikor Bukarestből mész Vidékre edzősködni, megállsz és gondolkodsz. Van esély arra, hogy megnyerjem a bajnokságot? A precedens Krajova volt, 20 évvel ezelőtt, azonban számomra, Ioan Andona számára a 2. hely nem létezik…”- Ioan Andone

képek forrása: CFR1907.ro, sport.hotnews.ro

(János)