Mi volt ez?

            Úgy vágott neki a meccsnek a csapat, hogy meglehetett volna a 4. győzelem sorozatban úgy, hogy hat nappal a meccs előtt a nagy mumus juhokat sikerült legyőzni hazai pályán, így az önbizalommal biztosan nem volt gond.

        Azzal a Voluntari-jal játszottunk, akik csak azért nem tökutolsók, mert a Petrolul a hat levont ponttal még mindig alattuk van, de a meccs előtti hétig még ez a szétesett Petrolul is több pontot szerzett eggyel náluk. Egyszer sikerült győzni, épp a Ploiești-iek ellen.  Nemcsak, hogy győzelemre vártunk, hanem gálázásra.

            Nemcsak a gálázás, de a győzelem is elmaradt úgy, hogy az első félidőben (a szezonban először) két gólt rúgott az ellenfél egy olyan CFR-nek, amely talán nemcsak az aktuális szezon leggyengébb félidejét mutatta.  A mutatott játékra a „gyenge”, vagy a „siralmas” jelző nem lenne eléggé kifejező.  Foghatnánk mindezt a pálya rossz minőségére, de ez nem indok arra, hogy gyakorlatilag mindegyik mezőnyjátékos hihetetlenül rosszul játszott, a középpálya gyalázatos volt, a harmatgyenge Voluntari az első húsz percben több lehetőséget dolgozott ki a tizenhatosunkban, mint az előző két-három meccsen a csapatok összesen. Az egyéni hibák rengetegét szenvedhettük végig az első félidőben nézőként. Annak, aki nem látta a meccset lehet hihetetlenül hangzik, de szerencsénk van, hogy csak 1:0-val vonultak a csapatok szünetre a bajnokság legrosszabbika ellen, egy történelmi győzelmet követően.

            A Marc – Lopes, Mureșan,  Larie, Camora – Petrucci, Gomelt – Păun, Nascimento, Bruno – Cristian kezdőből Marc és Camora voltak azok, akik értékelhető teljesítményt nyújtottak, a többiek még most sem értem mit műveltek, a csapat egyetlen szerkezeti eleme sem működött.

        A középpályát külön ki kell emelni. Gomelték annyi labdát eladtak, mintha valamelyik nagy sportszergyártó cégnek dolgoznának értékesítőként, ezzel pedig kellemetlen helyzetbe hozták a védőket, akik a legtöbbször nem álltak a helyzet magaslatán.

            A félidő végén könyörögni kellett, hogy húzzuk ki még több kapott gól nélkül, hátha a szünetben Ferinek sikerül rendet tenni a fejekben. Ez csak részben sikerült, mert a 2. félidő első felében túl sok minden nem változott, sőt, bekaptuk a 2. gólt is. Szünetben Beleck jött be Gomelt helyére a szünetben, így már két vérbeli csatár volt pályán, de így sem tudtunk sokra menni. Nem sokkal később a két szélsőt is lecserélte, a 60. percben Nouvier váltotta Păunt, a 65.-ben pedig Jakolis Brunót, ekkor jött meg az igazi változás, ezután tényleg játszott a csapat, a cserékért dicséret jár az edzőnek, ettől kezdve elkezdtünk játszani, domináltuk a játékot, letámadtunk, és gólokat is szereztünk. A Cristian által értékesített tizenegyest az egyik friss beálló, Jakolis hozta össze, az első gólnál pedig Lopez gyönyörű beadását bólintotta kapuba Cristian, aki már 10 góllal egyedül vezeti a góllövőlistát.

            Az izgalmak itt még nem értek véget, a 90+1. percben csak Marc bravúrjának köszönhettük, hogy nem szerezték meg a hazaiak a győztes gólt egy olyan helyzet után, ahol a középpálya és védelem újra az első félidei formáját hozta. Két perccel később Cristian szép ollózásával mi nyerhettük volna meg a meccset, ám nem ment be, így maradt a döntetlen.

            A válogatott szünetben nagyon gyorsan ki kell verni a fejekből ezt a mérkőzést, főleg az első 60 percet, amellyel még egy 3. ligás csapatot sem vernénk meg, és 21-én a Iași ellen nem jöhet szóba a botlás semmilyen formája!

J.