Hol vannak most a közönségkedvenceink?
Árpi 2001-es beszállása óta már több generáció is felnőtt a csapat mellett. Rengeteg játékos letette névjegyét a csapatnál, és értelemszerűen még több olyan is volt, akinek a nevére sem emlékszünk már, mert annyira sem volt fontos elem. A Facebook-oldalon feltett tegnapi kérdés nem volt véletlen, most górcső alá vesszük, hogy hol is vannak az egykori közönségkedvenceink!
A legtöbben azokat a játékosokat emelték ki, akik a legjobbak (ennél fogva természetesen rengetegen kedvelték is őket akkor, amikor itt voltak), a szó szoros értelmében vett közönségkedvencek is előkerültek, akik nem feltétlenül voltak a legjobb tudású játékosok, akik itt megfordultak, de mindent megtettek a csapatért, emellett a szurkolókkal is kiváló viszonyt ápoltak. A harmadik csoport a vicces, leginkább idézőjeles közönségkedvencek kategóriája, mint például kétballábas Edimar, vagy a nem túl sokat mutató, de magyar, és a Bulgakovba meccs után rekordsebességgel odaérő Vass Ádi.
Az első közönségkedvencek egyértelműen a 2004-es, legfelsőbb vonalba feljutó csapatból kerültek ki, akik a szurkolókkal is kifejezetten jó viszonyt ápoltak. Az idő kereke azonban forog, hiszen a 12 évvel ezelőtti csapatból már senki nem aktív futballista. A generáció zászlóvivője Adi Anca, aki öt évig szolgálta a csapatot, és ápolt jó viszonyt a szurkolókkal is, az első trófeákból is kivette a részét (2003-2008). Ő 2008 júliusában ment el tőlünk az Oțelul Galați csapatához, ahonnan szinte azonnal Besztercére került. 2010-ben onnan került Nagyváradra, ahonnan egyenesen Szilágysomlyóra vette az irányt, onnan vonult vissza 2011-ben.
Tilincă is az első nagy generáció közönségkedvence. Ő 2002-2007 között volt CFR-játékos, az utolsó félévet kölcsönben töltötte a Konstancai Farulnál. Ezután Besztercén töltött egy évet, ahonnan 2008-ban a Pandurii-hoz került, ott három évet töltött, miután 2011-ben visszatért szülővárosába, Tordára. Onnan vonult vissza 2013-ban. Oncică-t is nagyon szerettük, ő 1997-1999, majd 2002-2006 között játszott a vasutas-színekben. Ő is Besztercére került Kolozsvárról, akik egyenesen küldték tovább Aradra, az UTA-hoz, ahonnan egy év múlva visszavonult. A következő közönségkedvenc-generáció már az első bajnoki és kupagyőztes csapatból kerül ki, ahol már mint tudjuk, számos külföldiről is említést kell tenni. Panin a klub egyik legnagyobb legendája, a 2004-es aradi érkezésétől a 2013-as visszavonulásáig nálunk játszott, ma is a klub kötelékében tevékenykedik igen aktívan! Minteuan is sokat tett le a CFR-nél az asztalra, 1994-1997, majd 2005-től a 2009-es visszavonulásáig játszott profiként nálunk. Volt már edző, másodedző is a CFR-nél, nemcsak a nagycsapatnál, jelenleg ő is a klub kötelékében dolgozik.
Stăncioiu is a nagyon kedvelt volt, sok időt töltött Kolozsváron, annak ellenére meg kell említeni, hogy később nem feltétlenül csak olyan dolgokat tett, amivel kiérdemelné ezt a titulust. Ő 2006-2014 között volt a CFR alkalmazásában, igaz, kezdőként csak a korábbi években, viszont így is számos trófea elhódításában vett aktívan részt. Fél évig csapat nélkül volt, aztán több mint két évet lehúzott kezdőként a Marosvásárhelyi ASA-nál, ahonnan cserekapusnak elvitték a juhok idén (2016) augusztusában, jelenleg is ott van.
Cadúról nem kell sokat mesélni, sokak kedvence, sokak által nem kedvelt figura, de nem vehetjük el azt, amit letett az asztalra. Mint játékos, egyik legfontosabb elem volt az eddigi kupák szinte mindegyikének elhódításában, a legfontosabb pillanatokban sem remegett meg a lába. Örökös csapatkapitányunk, immáron Camorával egyetemben! 2006-2014 között játszott nálunk, rengeteg rekordot meg is döntött. Innen Ciprusra, az AEL Limassol csapatához került, ahonnan fél év múlva, 2015 januárjában visszatért szülőföldjére, Portugáliába, a Gil Vicentéhez. Egy év múlva, 2016 elején a Leixoeshez került, most is ott játszik. Gabi Mureșan, aki sajnos a klub kedvességének köszönhetően nem tért vissza hozzánk, egyik nagy kedvenc, a liga még mindig egyik legjobb vkp-ja. A segesvári romboló 2007-2013 időintervallumban szintén számos trófea elhódításában és nemzetközi mérkőzésen vállalt aktív szerepet, a csapat egyik legstabilabb és legfontosabb eleme volt. Tőlünk az orosz télbe ment, a Tom Tomsk csapatához, majd egy év múlva visszatért (sajnos nem hozzánk). 2014 júliusa óta a Marosvásárhelyi ASA kirobbanthatatlan kezdőjátékosa.
Anthony da Silva, vagyis Tony, a Pitbull, ahogyan mindenki ismeri, szintén egy olyan játékos, akiről még most is rengeteget beszélünk. Nem ő volt a legjobb, vagy legtechnikásabb játékos, aki itt megfordult, viszont ő volt az, aki az utolsó pillanatig harcolt, mindent megtett a pályán, kifutatta a lelkét is, igazi pitbullként! Ha rajta múlt volna, valószínűleg ő is szívesen vonult volna Kolozsvárról vissza. 2007-2011 között terrorizálta az ellenfél támadóit ebben az országban. Tőlünk a szülőföldjére, Luzitániába tért vissza, ahol megfordult több helyen is (Vit. Guimaraes, Pacos Ferreira, Penafiel), majdnem 2015 júniusában visszavonult. Őt is szívesen látnánk még a csapat háza táján!
Daniel da Silva Soares, vagyis Dani (2007-2010) megfordult Görögországban (Iraklis, Skoda Xanthi), ahonnan 2013-ban visszatért Portugáliába, a Setúbálhoz, onnan a Vizelához csatlakozott idén (2016) júliusában, azóta is ott van. Trică annyira sok időt nem töltött Kolozsváron, mégis sokak kedvence, rengeteget letett az asztalra így is a két és fél év alatt 2007-2009 között, például az első trófeák megszerzésében és az első BL-szezonban (milyen két gólpasszt adott azon a római estén!), nagyon fontos játékos!. Kolozsvár után megfordult Cipruson egy rövid időre (Anorthosis), majd egy évet Craiován játszott (2009-2010), ahonnan Chiajnára került, onnan vonult vissza 2011 novemberében. Azóta edzősködik, több másik csapat mellett (Bukaresti Juventus, UTA Arad, Resicabányai Metalul) a CFR-nél is megfordult kétszer (2013, 2015). Jelenleg épp a szaudi Al-Ittihad Jeddah csapatnál másodedző.
Culio is lette a névjegyét a csapatnál 2007-2011 között, ő a liga valaha volt (egyik) legjobb irányítója, még most, 33 évesen is simán beférne a csapatba! Nemcsak hazai, de nemzetközi porondon is sok fejtörést okozott az ellenfeleknek! Sok helyen megfordult Kolozsvár után, tőlünk a Galata vitte jó pénzért, ahonnan két év alatt a legtöbb időt kölcsönben töltötte (Orduspor, Mersin IY), innen 2013-ban a Deportivohoz került, ahonnan fél év után megvette az Al-Wasl az Emirátusokból. Fél év múlva visszatért Spanyolországba, a Las Palmashoz, ahonnan két év után állt tovább a Real Zaragozához. Utolsó állomása az RCD Mallorca, ahová 2016 júliusában érkezett, jelenleg is ott van. Szép pályafutás az övé, sokat játszott a török első vonalban, a spanyol másodosztályban, de az elsőben is pályára lépett 12-szer. Cipri Deac is sokak kedvence, ő két ízben is szerepelt nálunk, 2005-2010, valamint 2012-2015 között. A kazah Aktobe-hoz került utoljára tőlünk, majd ugyanott váltott csapatot, jelenleg a Tobo Kostanay játékosa. Egy Peralta típusú játékos is nagyon hiányzik már rég a csapatból… Ő 2008-2012 között vette fel a bordó mezt, számos örömet szerezve nekünk. 2012-ben Chilébe, a CDUC-hez ment, egy év múlva ugyanott az UdeConce csapatához, onnan vonult vissza 2015 januárjában.
A legnagyobb közönségkedvencek listáján van Sebastián Dubarbier, akinek a neve hallatán még most is rémálmai van minden román védőnek! Az argentin sztárunknak nem alakult annyira fényesen a pályafutása, mint amire számítottunk, sok sérülés és sok más keserítette, de így sem panaszkodhat. 2008-2010 között volt Kolozsváron, a francia Lorient vette meg. Ott 2012-ig kölcsönben megfordult a spanyol CD Tenerife, Córdoba CF csapatokban, utóbbi aztán véglegesen átigazolta ’12-ben. Egy év után az UD Almeriához került, innen tér vissza 2017 januárjától szülőhazájába, az argentin Estudianteshez. Semedo is sokak kedvence még mindig, két évig volt ő is nálunk, 2006-2008 között. Vele is jól ráfáztak a juhok, elvitték egy rakat pénzért, majd nem tudták hogyan használják, és ingyen továbbadták az Urziceni-nek. Onnan másfél év után, 2011 januárjában a ciprusi Alki Larnakába került, szeptemberben az azeri Xazar Lankaran vitte. 2012 júliusában onnan vonult vissza. Fabbiani is hatalmas kedvenc volt, és még mindig az, 2007-2010 között volt Kolozsváron kisebb-nagyobb megszakításokkal. Tőlünk az argentin All Boyshoz, majd az Ind. Rivadaviahoz került, 2014-ben innen a bolíviai Sport Boys játékosa lett, fél év múlva az argentin Estudiante San Luis lett a csapata, amelyet az ecuadori Portoviejo követett. 2016 óta az argentin CSD Merlo játékosa. Didi is kedvelt volt, 2007-2010 után Kolozsvárról a FCM Marosvásárhelyhez került, 2012-ben innen Galacra, ahonnan 2013 júliusában visszavonult. Yssouf Koné 2008-2011 között volt nálunk, ahonnan a norvég Valerangához került, 2013-óta nincs csapata.
Alvaro Pereira az egyik legjobb szélső védőnk volt és az egyik legígéretesebb játékos is, nagy eredményeket ért el, például Copa America győztesnek is mondhatja magát, 2008-2009 között volt nálunk. A Porto vitte el jó pénzért, tőlük az Inter még jobbért 2012-ben. Idén (2016) januárjáig sűrűn adta kölcsönbe is az Inter (Sao Paulo, Estudiantes), majd eladta az Estudientesnek. Innen aztán a spanyol Getaféhoz, majd a paraguayi Cerro Portenohoz került kölcsönbe, utóbbinál ez 2017 júniusában jár le. Lacina Traoré az egyik legígéretesebb játékosunk volt, még ha a viselkedésével rengeteg gond is volt, ő is szép karriert fut be, mióta elment tőlünk (2008-2011 volt nálunk). Az orosz Kuban Krasznodar vitte el nagy pénzért, nekik az Anzsi fizetett egy év után a korábbinál is sokkal nagyobb összeget érte. Kevesebbért ugyan, de még mindig jó kis summáért adta el az Anzsi 2014-ben a Monaconak, amikor muszáj volt kiárusítsanak az oroszok. Ott is megállta a helyét, de közben kölcsönben is szerepelt már az Evertonban, valamint a CSKA Moszkvában is (jelenleg is ott van és a BL-ben szerepelt ősszel, gólt is lőtt).
Felice Piccolo is sokak kedvence lett az odaadásával, lélekkel teli játékával, ő 2010-14 között szolgált nálunk, ami után visszatért Olaszországba, előbb a Spezia Calcio, majd az Alessandria játékosa lett, jelenleg is utóbbi csapat kötelékébe tartozik. Modou Sougou is a legnagyobb tehetségeink között van számon tartva, az utolsó bajnoki címben és BL-szereplésben kiemelt szerepe volt. 2011-13 között volt nálunk, a Marseille vette meg. Kölcsönadták többször az Éviannak, majd 2015-ben az angol Sheffield Wednesday-hez igazolt, azóta is ott játszik.
A két leginkább kedvelt kapus következik, előbb Beto, aki földöntúli bravúrjaival segített bennünket a harmadik bajnoki címhez. Csupán egy évet volt nálunk, azt is kölcsönben, 2011-12 között, de mindenki megjegyezte a nevét. Azóta olyan csapatoknál játszott, mint a Porto, Braga, Sevilla, jelenleg pedig Sporting, többek között többszörös Európa-Liga győztesnek mondhatja magát. Azt hittük, hogy soha az életben nem tudjuk őt pótolni, amikor is rögtön hozzánk került Mario Felgueiras, akinek talán nem voltak az egyéni képességei annyira hatalmasak, de sokkal stabilabb volt, mint Beto, rá lehetett folyamatosan alapozni. 2012-2015 között játszott nálunk, megérdemelt volna egy trófeát, sajnos nem jött össze. A török Konyaspor vitte, amikor már muszáj volt játékosokat eladni, onnan szülőhazájába, a Pacos Ferreirához került, azóta is ott van. Ivo Pinto a román bajnokság valaha volt egyik legjobb jobb oldali védője, Camorával a másik szélen tökéletes párost alkottak! Kölcsönben volt nálunk egy évet a 2012-2013-as szezonban, a BL-ben is letette a névjegyét. Előbb a Dinamo Zágráb (2013-16), azóta a Norwich kirobbanthatatlan játékosa és vezéregyénisége. Előbbi csapattal a BL-ben, utóbbival a Premier League-ben vette fel hétről hétre a versenyt a világ legjobbjaival, már egy éve van a kanáriknál.
A vicces kedvencek között ki kell emelni Edimart, akinek a legemlékezetesebb kolozsvári pillanatai maximum a szilveszteri baki-összeállításba férnének be, más csapatokban, erősebb bajnokságokban pedig valahogy mégis megállta a helyét. Több alkalommal is járt nálunk, 2014-ben, mióta utoljára elment, megfordult a Chievo Veronánál, a Córdobánál, a Rio Avénél, jelenleg a brazil Cruzeiróban játszik.
Vass Ádi is ide sorolható, hiszen ennyire nem volt rossz játékos, de sokat nem mutatott, mégis túl sokat mondott, túl nagy bulikirály volt a kolozsvári Bulgakovban, leginkább emiatt kedvelik az emberek a nemzetisége és korábbi válogatottsága mellett, sajnos csúnya sérülés is hátráltatta a kolozsvári berobbanását. Miután szerződést bontott vele a CFR, a belga KV Oostende csapathoz került, ahol nem ragadt meg, így hazatért Magyarországra, 2014 óta az MTK játékosa.
Rengeteg játékosok minden bizonnyal kimaradt, akiket az emberek kedvencekként tartanak számon, de így is nagyon sok gyűlt össze, lehetetlen lenne mindenkit felsorolni egy ilyen cikkben, aki maradandót alkotott Kolozsváron, hiszen szerencsére rengeteg ilyen van.
További sok sikereket a pályafutásukban mindazoknak, akik még aktívak, és az edzői, vagy bármilyen más pályában azoknak, akik már letették a stoplist!
J1907