Amikor néhány fordulóval ezelőtt nekivágtunk a szezon tavaszi részének, nyolc pontra álltunk a biztos bennmaradást érő helytől, a párhuzamos tabellán pedig az első hely sem tűnt túl messze, biztosan tartottuk a második pozíciót.

        Ekkor, az őszi kezdő jelentős részével a pályán senki fejében sem fordult meg, hogy kiesési gondjaink lesznek, még akkor sem, ha esetleg nem kapjuk vissza azt a bizonyos 24 pontot. Azóta nagyot változott a helyzet, vállalhatatlan döntetlenek, vereségek váltják egymást. A TAS döntésére várva jelenleg a kellemetlenebbik tabellára figyelünk leginkább, amelyen 13 pontra állunk már a biztos bennmaradást érő helytől. Ilyen mentális állapotban nem tűnik egy egyszerű feladatnak ledolgozni ezt a hátrányt.

        A párhuzamos tabellán is lejtmenetben vagyunk, hiszen a + 24 ponttal is 12 pontra vagyunk az 1. helytől, ez a távolság csak a név- és címertelen csapat baklövései miatt nem sokkal nagyobb. A másodikról a 6. helyre estünk vissza, az ASA már 8, a Petrolul 5, a CSU Craiova 3 ponttal van előttünk, míg az Astra és a bukaresti piros-kék csapat pontszámban beért bennünket.

        Legutóbb épp a Viitorultól sikerült hazai pályán 1:2-re kikapni, amelyről most már azt sem lehet tudni, hogy milyen város csapata. Előbb konstancaiak voltak, majd Voluntari került a nevükbe, most már csak egyszerűen FC Viitorulnak hívják őket.

        Az ifikorú játékosok és rég kiégett társaiknak nem kellett volna túl sok problémát okozniuk, nem is tették az első félidőben, amikor is a KVSC mutatós játékot produkált, helyzetek is akadtak.  A vezetést azonban az ellenfél szerezte meg a 26. percben a szokásos védelmi figyelmetlenségek után. A szerencse aztán minket is megtalált, a 39. percben Csanturiának Furtunára is szüksége volt a találathoz. Két perccel később azonban, a legnagyobb ünneplés közepette már ismét a vendégek vezettek.

        A játékosok egyre feszültebbek lettek, láthatóan nehezen tudják kezelni a kialakult helyzetet, mi sem jelzi ezt jobban, mint az újabb piros lap, ezúttal Carp kapott két sárga színű lapot. Ettől kezdődően az ellenfél átvette a játék irányítását, hazai oldalon eluralkodott a káosz és tanácstalanság, így akár még nagyobb zakó is lehetett volna. Így az egyetlen dolog, aminek örülnünk kell, hogy tavasszal először sikerült gólt lőni.

        Trică a Mincă – Jakolis, Larie, Ene, Camora – Muniru, Carp – Csanturia, Păun, Tade, Jazvic kezdőt küldte a pályára, Veres bejött Larie helyére középső védőnek, Negruț Muniru helyére, míg Tiago Lopes Jazvic helyére állt be. Kiemelkedő teljesítményt csak a kapustól láthattunk.

        Sajnálatos módon Larie lesérült, Guima úgy tűnik, még mindig lábadozik, ezúttal is a lelátón foglalt helyett, de eltiltottaink is vannak, Trică helyzete nem egyszerű. Minden jel szerint visszacsábították Petruccit és Dorét, így a középpályán valamelyest jobb lesz a helyzet. A legnagyobb probléma azonban nem a pályán van, hanem a fejekben, a csapat begörcsölt, az önbizalom a föld alatt, a fiúk arra sem emlékeznek már, milyen érzés nyerni. Ebben a helyzetben nem a játékosoké a főszerep, hanem az edzőé, hiszen pszichikailag rendbe kell tenni a játékosokat, ami a legkevésbé sem egyszerű feladat ilyen körülmények között.

            Eközben a szurkolótábor 90 percen át buzdította a csapatot (sőt, még tovább is), amiért minden tiszteletet megérdemel, ahogyan mindenki, aki jelenlétével megtiszteli ezt a csodás csapatot egy ilyen nehéz és kellemetlen időszakban. Ezek azok a hetek, amikor megmutatkozik, hogy ki járt korábban is a klub irányi határtalan szeretetből meccsekre, és ki az, akit csak a jó eredmények vonzottak.

Képek forrása: Tribuna CFR

(J.)