Kezdőlap > Bordó Lelátó – a CFR meccsei szurkolói szemszögből, 1. rész

Bordó Lelátó – a CFR meccsei szurkolói szemszögből, 1. rész

2014.08.17 14:51

Általánosságban elmondható, hogy minden futballmérkőzést rengeteg hír előz meg és követ, minden részletet megismerhetünk a pályán történtekről, de még a játékosok és alkalmazottak magánéletéről is. Ezzel szemben egy lényeges dologról kevés szó esik, a szurkolókról. Azokról az emberekről, akik pénzt és energiát nem sajnálva minden mérkőzésen ott vannak, amikor csak lehetőségük van, ha kell, több száz km-re elkísérik kedvenc csapatukat az idegenbeli meccsekre. A sajtóban csak akkor hallani a szurkolótáborokról, amikor valamilyen vélt, vagy valós botrány történik, amely már elég jó témának ígérkezik számukra egy szenzációhajhász cikk megírásához.

Nincs ez másképp a CFR (avagy Kolozsvári Vasutas) szurkolóival sem. Kialakult egy keménymag, amely minden mérkőzésen buzdítja a csapatot attól függetlenül, hogy szerepel-e a csapat az európai porondon, vagy sem, bajnoki címért harcol a csapat, vagy sem. Ez a keménymag nem rendelkezik olyan nagy létszámmal, mint a nagy európai csapatok fanatikusai, sőt, számuk még hazai viszonylatban sem a legnagyobb, azonban hűségesek és kitartóak. Természetesen nemcsak a „galeri”, magyarországi szóhasználattal élve B-Közép követné a végkőkig a csapatot, hiszen a tribünökben is nagyszámú hűséges szurkoló van ott minden meccsen. A CFR szurkolótáborával kapcsolatban is teljes mértékben igazak az előbbiekben megfogalmazottak, rengeteget megtudhatunk a csapat minden meccséről, ám szinte senki nem foglalkozik azzal, hogy a szurkolói életről írjon, a mérkőzésekről a szurkolók szempontjából. Félreértés ne essék, rendkívül fontos a csapattal kapcsolatos hírekről is tájékoztatni a közönséget, azonban a szurkolói témát méltatlanul elhanyagoltnak találom.

A jelen cikkel induló cikksorozat célja az, hogy ezt a hatalmas lyukat betömje és mindenki megismerhesse a KVSC szurkolóit, ezeknek tevékenységeit, szurkolását, komolyabb balhéit (amikor van) meccsről meccsre. Egy cikken belül mindig több meccsről fogok írni, egy cikkben kb. egy hónapos periódust és ezeknek fontosabb momentumait vesézek ki. Nem lesz egyetlen cikk sem objektív, bármennyire is azok vagyunk az élet más területén, ezek a CFR szurkolótábora szemszögéből íródnak. A tárgyra térés előtt nem árt megjegyezni az általánosítás elkerülése végett, hogy nem minden, a galeriben szurkoló CFR-es szereti a balhékat, a kontaktust a rivális szurkolókkal, sőt, még olyanok is vannak, akik az a legnagyobb rivális szidalmazásával sem értenek egyet. Ellenben közös bennük az, hogy a csapatot buzdítják a végkőkig, esőben, hóban, szélben.

A szurkolói mentalitással kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy egy meccs alkalmával számukra három fontos meccs is van, a pályán lejátszott meccs mellett az utcai meccs, valamint a stadionban, hangerő és kitartás általi meccs. Nem mindig ugyanaz az oldal nyeri mindhárom meccset (persze az utcaira csak ritka esetben kerül sor nagy rivalizálások és szerencsés összefutások esetében), nyerhet egy csapat a pályán, ha szégyenszemre alul maradnak fanatikusai a stadionban hangerőben és ezáltal megszégyenülnek, hazai pályán egy ilyen lelátói vereség még rosszabb érzés minden szurkoló számára.

Az első cikk a 2014/2015-ös futballszezon első hónapjáról szól, pontosabban a 2014. július 17. – augusztus 10. közötti időszak eseményeit foglalja magába. Ebben az időszakban került sor négy Európa Ligás meccsre, három bajnokira, valamint egy Liga Kupa mérkőzésre, tehát nyolc meccset játszott a csapat. Emellett néhány információ még az uborkaszezonból származik.

Az első említésre méltó információk már jóval a szezon kezdete előttről származnak, hiszen megalakult a Bordó Lelátó (Peluza Vişinie), amely az összes aktív szurkolói csoportosulást tömöríti, amelyek között szerepel a KVSC 1907 is. A fontosabb szurkolói események a Bordó Lelátó név alatt történnek ettől a szezontól kezdve, ettől függetlenül még természetesen az egyes csoportosulásoknak külön is vannak akciói, megmozdulásai.

Időrendi sorrendben a következő fontos történés az a stadion előtti monumentális graffity elkészülése, amely a legnagyobb focival kapcsolatos graffity Romániában. Ez közvetlenül az új szezon kezdete előtt készült el, immáron a Bordó Lelátó név alatt.

A szezon első mérkőzése máris egy európai kupamérkőzés volt július 17-én, az Európa Liga 2. selejtezőkörében 0:0-át játszottunk a szerbiai FK Jagodina csapatával. Jó hangulatban telt a meccs, annak ellenére, hogy a szép számmal jelenlevő galeri a megszokott P2 helyett a stadion P1 lelátórészén szurkolt (mivel a nemzetközi szövetség nem tartja a P2 szerkezetét szabványok szerintinek, így azok a szektorok minden európai kupameccsen zárva vannak). A vendégszurkolók kb. 15-20-an lehettek.

A CFR szurkolótábora a Jagodina elleni hazai EL selejtezőn

A csapat következő meccse Iaşi-ban volt júlus 20-án, azonban az első Liga Kupa fordulóban, amelyben érdekelt volt a CFR, ki is esett. A frissen feljutott moldovai csapat 4:2-re győzött, ami leginkább annak tudható be, hogy a kolozsvári alakulat fiatalokkal és cserékkel állt fel, hiszen három nappal korábban EL meccs volt, 4 nappal később pedig a visszavágó következett, amely a fontossági listán előrébb szerepelt a Liga Kupánál. Szurkolói szempontból sem volt fontos mérkőzés. Július 24-én kb. 25 CFR szurkoló buzdította a helyszínen a csapatot Jagodinában, a visszavágón, amikor is sikerült győznie a csapatnak 1:0 arányban, így a KVSC bejutott az Európa Liga 3. selejtezőkörébe.

CFR szurkolók Szerbiában

A szezon negyedik mérkőzésére július 27-én került sor, ez volt a CFR első meccse a bajnokságban, a Ceahlăul Piatra Neamţ csapatát fogadtuk. Sima hazai győzelem lett a vége, 4:0 arányban iskolázta le a CFR a vendégeket. A szurkolótábor nem vallott szégyent, azonban a megszokottnál valamivel kevesebben voltak jelen a meccsen.

Néhány nap múlva, július 31-én már Fehéroroszországban, a Dinamo Minszk vendégeként, a Bate Boriszov új stadionjában játszott újra a csapat, ahol már kezdett kijönni a fáradtság a mérkőzés sűrűségének köszönhetően, így a hazai csapat 1:0 arányban győzni tudott. Augusztus harmadikán gólnélküli döntetlent ért el a fellegvári csapat a Pandurii Târgu Jiu vendégeként a bajnokságban. Augusztus 7-én hazai pályán fogadtuk a Dinamo Minszket, a sorsdöntő EL meccsen, azonban a jó kezdés ellenére az egyik bordó fehér játékost idejekorán kitiltották, ami megpecsételte a továbbjutás sorsát. A csapat végig dominálta a mérkőzést, helyzeteket alakított ki, azonban a gólokat a vendégek szerezték, kikaptunk 2:0-ra, így sajnálatos módon kettős vereséggel búcsúztunk az európai porondtól ebben a szezonban. Érdemes megjegyezni, hogy a csapat 2008-ban kapott ki utoljára egy európai kupa selejtezőfordulójában a jelenlegi vereségek előtt. Az átlaghoz képest többen jelenlévő fanatikusok a mérkőzés végéig buzdították a csapatot, sem rájuk, sem a játékosokra nem lehet panasz, hiszen mindent megtettek a továbbjutásért. A KVSC 1907 csoport új drapija ezen a mérkőzésen mutatkozott be (közelebbi kép a drapiról lentebb, a steaua elleni meccs összefoglalója után). A minszki csapatot kb. 20 fanatikus kísérte el a hosszú túrára.

A CFR galerija a Dinamo Minszk elleni hazai meccsen

A Minszk szurkolói a kolozsvári vendégszektorban

Augusztus 10-én a szezon egyik legfontosabb mérkőzése következett, hiszen a bukaresti steaua csapatát fogadtuk hazai pályán, a két csapat szurkolói rivalizálnak egymással, kölcsönösen az egyik legnagyobb riválisnak tekintik a másikat. Ezekre a mérkőzésekre jellemző, hogy az identitás nélküli erdélyi piros-kék szimpatizánsok nagy számban megjelennek, bárhol is játsszanak kedvenceik (a juhok, szurkolói kifejezéssel élve). Amikor pedig ezek a vendégszektor mellett a tribünökben is megjelennek, akkor a hazai szurkolók még nagyobb utálattal tekintenek rájuk.

Ezúttal nem maradt el az összekoccanás sem, hiszen a Bordó Lelátó nagy létszámban iszogatott (kb. 70-80 személy) egy központhoz közeli helyen és kb. két órával a meccs előtt az Állomás/Ferenc József (jelenleg Horea) utcáról a Múzeum Tér irányába indultak, amikor is az ellenfél szurkolóit hallották énekelni. A bukaresti csapat kb 15-20 szurkolója a Széchenyi tér (Mihai Viteazu tér ma) irányából érkezve az útkereszteződéshez érve nem vették észre a bordó-fehéreket, mivel ők el voltak takarva (a kereszteződés adottságainak köszönhetően). Meghallva a bégetést a vasutas szurkolók egy része futni kezdett feléjük és, mivel egy hosszabb távot kellett lefutni, így nem érkezett túl nagy csoport az első vonalban, kb. szintén 15-20 kolozsvári ment neki a steauásoknak. Néhány pofon, sál-, valamint pólóelkobzást követően (amelyek még egyenlő létszámban estek és minden téren csak a bukarestiek voltak a legyőzött oldalon), megérkezett a bordó-fehér roham második hulláma is szintén kb. 20 emberrel, azonban mire odaértek, a bukaresti szimpatizánsok már szétfutottak a szélrózsa minden irányába. Csak 1-2 személyt sikerült még ezután is elkapni, amelyek nagyon rosszul jártak, hiszen a mieink előbb csak a sáljaikat, pólójukat akarták elkobozni pofon nélkül (mert nagy volt a túlerő, kb 10 CFR-es szorította be őket), ám ezek eszük híján állati ösztöneikre hallgattak és az önként beleegyezés helyett el akartak szaladni, így sikeresen lefejtek néhány öklöt, cipőt, valamint az utcát.
A poén az egészben az volt, hogy a steaua szurkolók (amik, mint kiderült a SUD ultracsoport tagjai voltak, amely nemcsak a piros-kékeknél, hanem Románia szintjén is az egyik legkomolyabb brigádként van számon tartva) a sajátjainak köszönhetik a pofonokat. Egy átlagos hazai meccsünknél sokkal nagyobb dugó volt a központban már a meccs előtt két órával, ami azt eredményezte, hogy egyetlen forgalomirányító rendőr mellett egyetlen más rendőr sem volt a közelben és még akkor sem tudtak odaférni, amikor értesültek az esetről, hiszen hatalmas dugó lévén állt a forgalom minden irányban. Természetesen az az egy rendőr jobbnak látta a benemavatkozás elvét alkalmazni, bármennyire közel is volt az esethez. Kb. 2 CFR szurkolót azonban elvittek a rendőrök, mikor megérkezett az erősítés (mikor már rég vége volt az egésznek) lent a központban, mert rossz helyen voltak rossz időben. Mint, kiderült, az ellenfél kőkemény ultrái eközben már a rendőrségen írogatták szorgalmasan a feljelentést (vagy talán valakivel íratták, mert egyikük sem úgy néz ki, mint aki képes lenne erre). Az Erzsébet (Racoviţa) úton és a stadion környékén már rengeteg rendőr volt, úgyhogy néhány pofon és sálszerzésen kívül komolyabb eseményre már nem kerülhetett sor. A stadion környékén is elvittek 2-3 KVSC szurkolót a rendőrök mondvacsinált indokok miatt, hiszen ekkor már ütésekre nem kerülhetett sor, a kékek itt már nagy létszámban képviseltették magukat.

A stadionban derby lévén a szokottnál is nagyobb létszámban jelent meg a CFR szurkolótábora, amely már a mérkőzés előtt negyed órával elkezdte buzdítani a csapatot és ezt abba sem hagyta a meccs végéig, annak ellenére, hogy a vendégek gólt szereztek az első félidőben, tőlünk pedig idejekorán kiállítottak egy játékost, így vereség lett a vége. A kolozsvári tábor azonban elmondhatja magáról, hogy a korábban említett három csatából kettőt megnyert, az utcán és a stadionban sem akadt legyőzőjére. A mérkőzés elején a Bordó Lelátó koreográfiával is készült (kép lennebb). A vendégszektort azonban csak nagyon ritkán lehetett hallani még a góljuk után is. A 2. félidő második részében lettek hangosabbak, amikor kezdték érezni, hogy megnyerhetik a meccset. A játékosokra is büszkék lehetünk, hiszen beleadtak mindent a játékba, amelyet dominálni is tudtunk 10 emberrel, tehát nincs okunk szégyenkezni egyik fronton sem.